Képek - Gabi festményei II.

A kék sziget

tempera, karton, 2011.január 26

Mindenkinek van olyan hely a fejében, ahová elmenekülhet. Ami mindentől távoli és rendkívül illékony. Valami olyan, amit nagyon találó módon J. K. R. is számtalanszor megalkotott a kis "fazekas fiú" történetében. Van benne Szükség szobája, van benne Edevisz tükre. Valami olyan, ahonnan lógathatod a lábad és egyedül lehetsz, ahol minden repkedő szó megközelít; rakosgathatod őket, de nem fúrják be magukat a bőröd alá. Nekem is van ilyenem, az egyik pillanatban épp ilyen volt. Kellett, ezért leszakadt velem a földről, hogy egybeolvadjunk pár lebegő másodpercre. Maga a sziget mintát egyébként egy AFI fanmade klipből vettem, de annyira illett ehhez a témához, hogy muszáj voltam felhasználni.

Az indás fiú

akrill, akvarellpapír, 2011.június 7.

A kép egy kék hátterű modellfotóból született. Csak megtetszett a fejtartása, amit többé-kevésbé sikerült is visszaadni, és egy kis misztifikációval megtoldani: aminek nem tudok én magam sem értelmet adni. Anyám rögtön megállapította, hogy egy CD jön ki a fiú mellkasából… Sajnos idáig csak egyszer festettem élő modellről, akkor a >tanárnénim< lett az áldozat, de azt inkább nem tárnám a nagyközönség elé. Egyelőre maradok a képről festett portré változatnál.

Vörös hajú nő

akrill, akvarellpapír, 2011.június 6.

MyMutter szerint ez "Az őrült nő" de maradjunk inkább a boszorkányosnál. Az arcot Tilda Swintonról mintáztam, de inkább lett belőle Cate Blanchett... Na vicceket félretéve, régóta terveztem, hogy kipróbálom a tündöklő és nyers színeket produkáló akrill festéket. Mi lett volna alkalmasabb erre, mint a vörös portré a mindig szilárd és egyszerre törékeny Tilda Swintonról.
Nagy szavak lehetnek egy kezdőtől, de akkor is erre vagyok a legbüszkébb a festéseim közül. Sokáig készült, de imádtam csinálni a legtöbbjével szemben. A rajz felvételire is magammal vittem, ahol egyértelműen tetszett a bizottságnak, mert szótlanul mutogattak a képre.

-Sz. Gabi-

Képek - Gabi festményei

A festő

tempera, karton, 2011.január 27.

Gondolom nem titok, hogy mi ihlette a képet. Bár nem közelíti meg azt, amit érzek egy-egy MARS koncerten, de ilyesmi elképzelésem van a legelső fellépések mögöttes látványáról. Címet is felesleges lenne adnom, mert semmi plusz magyarázata nincs a képnek; egyszerűen festettem, amit J fest a színpadon.

Temperát használtam hozzá, és a képességemet, aminek mélységeiről ekkor, januárban, még csak sejtésem sem volt. Ezért volt nagyszerű ezt a képet az első ecsetvonástól az utolsóig kivitelezni, merthogy igen-igen sok terv pihen bennem, de valóságot adni nekik; bár egyre alkalmasabb vagyok rá, némelyiknek így is lehetetlen! Egy szó, mint száz, remélem, nem csak én érzem azt, amit ábrázol. 

Kívánságfa

tempera, karton, 2011.január 31.

Mielőtt még valakinek Tim Burton, vagy a Nightmare BC jutna eszébe, semmi köze hozzájuk! Ez a kép is úgy kezdődött, mint a többi; kiválasztottam a színeket, amit nehéz elképzelni, hiszen egyetlen egy uralkodik rajta; a fehér. Talán csak hiányzott a tél fehérsége, tisztasága, sűrű tompasága, a füstös, hideg naplemente, ami felénk nem igazán volt januárban. Helyette a felhők mögül elő-előpislákoló napfényt verte vissza a fagyos beton. Azért az nem ugyanaz! Egyébként a fa eredetiben nem ilyen szikár és "sötét"; itt csavarog pár utcával odébb, él és virul, és sose vette körül még ilyen burkolt aura.

Megközelítés

tempera, karton, 2011.január 25.

Ez mondható a legelső igazi próbálkozásomnak a festéssel. Második értelemben az első; hiszen gyerekkoromban is fogtam már ecsetet, de sose néztem szembe így vele. Éppen egy mangába voltam belemélyedve azokban a napokban, és abban láttam egy hasonló figurát, aki kérges nyomot hagyott bennem. Persze, az nem volt ilyen sötét, de kellett, hogy a színtelen képregényből előlépett fehér hajzuhatagnak és szárnyaknak hangsúlyt adjak. Sőt, ahogy továbbgondoltam később, nem is egyértelműen angyalról van szó, ahogy sokan látják. Pontosítok. Ahogy mindenki más látja. A szárnyak miatt? A többrétegű, kopó háttér miatt? 

-Sz. Gabi-